Camila Trash
Miután kiléptem a bejárati ajtón, a fekete farmerzsebembe akartam dugni a telefonom, de az rezegni kezdett ezzel jelezve, hogy egy újabb SMS-t kaptam. Felnyitottam a telefon zárat és megnéztem az üzenetet, melyet ismét Jar írt. A két üzenet volt egy teljes SMS.
Lassan megpillantottam magam előtt a nagy fehér házat, a kis kapuval és az udvaron díszelgő nagy medencével és napozóágyakkal..De valami nagyon érdekes volt. Volt valami, ami miatt félelem és idegesség szorult belém. Sohasem éreztem még így magam, most a gyomrom görcsbe szorult, ami nagyon kellemetlen érzés volt.
Fekete bőrdzsekim zsebébe dugtam a kezem és úgy sétáltam a ház elé.. Csengettem..Semmi..Újra csengettem, ez is kilőve. Még mindig nem jött ki senki..Lehet, hogy Jar ugratott volna?
- Happy Nameday to you! Happy nameday to you, happy nameday to you, Camila!!- mosolyogtak. miután előugrottak egy elég magasra megnőtt bokor mögül. Elsőnek még nem is értettem mi ez az egész..Utána eszembe jutott, hogy ma van a névnapom.
- Mi ez a arckifejezés?- nézett rám érdeklődve Tommy..
- Hát..- próbáltam szóhoz jutni és úgy fogalmazni, hogy ne járassam le nagyon magam. Bár, ők úgyis nagyon ismernek. - Elfelejtettem a saját névnapon..- kuncogtam, mire mindenki nevetni kezdett. Végig néztem a társaságon ki ekkora örömöt szertett nekem..Tommy, Jar, Emily, Edy..és hátul Niall..? Niall, kit visszautasítottam, eljött felköszönteni és még jó a kedve is? Ezer meg ezer olyan sztorit hallottam már a barátaimtól, hogy csak megjátszották a boldogságukat, hogy a velük szembe lévő személy örüljön és ne lássa a fájdalmukat..Remélem, ez most szívből jövő mosoly..
- Ez csak is te lehetsz, Camile!- mosolyogta Tommy, majd karjával végigfogta derekam, pont úgy, ahogy mindig is szokta. A többiek mosolyogtak mellettünk, Edy pedig csinált egy édes képet amit azonnal fel is dobott a netre.
Az üvegablakra néztem, ahonnan tisztán láttam, hogy odabent az asztal édességgel, üdítővel és a kedvenc kajáimmal van megpakolva. Annyira nagy szerencse, hogy ilyen barátaim vannak.
- Főztök, süttök, takarítotok és még mindig toppon vagytok..- gondolkodtam hangosan, mire újra kacagni kezdtek..
- Hát, igen...- bólintott egyet értően Jar.. - N, menjünk, befele..! Pia, pia, pia!- kezdte el, az éneklős "pia kell" kis party szöveget miközben lassú léptekkel, táncolva befele haladt.
- Oooh..- nevettünk. - PIA, PIA, PI-A! PIA, PIA, PI-A! - ordítottuk egyszerre, igazán boldogan.
Bent a pultnál ültem, első alkalom volt, hogy magamba hagytak egyetlen egy percre..Csak ültem, már félig feküdve és fogtam a piás poharat, amibe már azt se tudom, hogy pontosan mi volt..Talán túlságosan elengedtem magam, és túl sokat ittam.. De kit is érdekel? A tanulás már teljesen letablózott és elegem volt, hogy mindenkinek meg kell felelnem..A tökéletes, kis ártatlan lány most végre felszabadult és élt!
- Szerintem ne igyál többet..- hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot, amit még imádtam..Amitől még mindig remeg minden porcikám..
"Gyere Niall házához, beszélnünk kell! Fontos!"Miután elolvastam az üzenet, egyszerre ezer felé járt járt a gondolatom. Nem értettem, miért éppen Niall háza elé kell menni, mi olyan nagyon fontos, hogy még Jarnek is sürgős. Jar sohasem sietett senkit, mindig higgadt és kiegyensúlyozott, fogalmam sincs mit akar.
Lassan megpillantottam magam előtt a nagy fehér házat, a kis kapuval és az udvaron díszelgő nagy medencével és napozóágyakkal..De valami nagyon érdekes volt. Volt valami, ami miatt félelem és idegesség szorult belém. Sohasem éreztem még így magam, most a gyomrom görcsbe szorult, ami nagyon kellemetlen érzés volt.
Fekete bőrdzsekim zsebébe dugtam a kezem és úgy sétáltam a ház elé.. Csengettem..Semmi..Újra csengettem, ez is kilőve. Még mindig nem jött ki senki..Lehet, hogy Jar ugratott volna?
- Happy Nameday to you! Happy nameday to you, happy nameday to you, Camila!!- mosolyogtak. miután előugrottak egy elég magasra megnőtt bokor mögül. Elsőnek még nem is értettem mi ez az egész..Utána eszembe jutott, hogy ma van a névnapom.
- Mi ez a arckifejezés?- nézett rám érdeklődve Tommy..
- Hát..- próbáltam szóhoz jutni és úgy fogalmazni, hogy ne járassam le nagyon magam. Bár, ők úgyis nagyon ismernek. - Elfelejtettem a saját névnapon..- kuncogtam, mire mindenki nevetni kezdett. Végig néztem a társaságon ki ekkora örömöt szertett nekem..Tommy, Jar, Emily, Edy..és hátul Niall..? Niall, kit visszautasítottam, eljött felköszönteni és még jó a kedve is? Ezer meg ezer olyan sztorit hallottam már a barátaimtól, hogy csak megjátszották a boldogságukat, hogy a velük szembe lévő személy örüljön és ne lássa a fájdalmukat..Remélem, ez most szívből jövő mosoly..
- Ez csak is te lehetsz, Camile!- mosolyogta Tommy, majd karjával végigfogta derekam, pont úgy, ahogy mindig is szokta. A többiek mosolyogtak mellettünk, Edy pedig csinált egy édes képet amit azonnal fel is dobott a netre.
Az üvegablakra néztem, ahonnan tisztán láttam, hogy odabent az asztal édességgel, üdítővel és a kedvenc kajáimmal van megpakolva. Annyira nagy szerencse, hogy ilyen barátaim vannak.
- Főztök, süttök, takarítotok és még mindig toppon vagytok..- gondolkodtam hangosan, mire újra kacagni kezdtek..
- Hát, igen...- bólintott egyet értően Jar.. - N, menjünk, befele..! Pia, pia, pia!- kezdte el, az éneklős "pia kell" kis party szöveget miközben lassú léptekkel, táncolva befele haladt.
- Oooh..- nevettünk. - PIA, PIA, PI-A! PIA, PIA, PI-A! - ordítottuk egyszerre, igazán boldogan.
Bent a pultnál ültem, első alkalom volt, hogy magamba hagytak egyetlen egy percre..Csak ültem, már félig feküdve és fogtam a piás poharat, amibe már azt se tudom, hogy pontosan mi volt..Talán túlságosan elengedtem magam, és túl sokat ittam.. De kit is érdekel? A tanulás már teljesen letablózott és elegem volt, hogy mindenkinek meg kell felelnem..A tökéletes, kis ártatlan lány most végre felszabadult és élt!
- Szerintem ne igyál többet..- hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot, amit még imádtam..Amitől még mindig remeg minden porcikám..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése