3.Rész

                                                      Camila Trash   

   Nagyon nagy fejfájással ébredtem fel, mi nem is meglepő hisz egész este csak forgolódtam, nem aludtam semmit, a borzasztó álmom miatt. Pontosan már nem emlékszem mit álmodtam, de nem volt valami mesébe illő, azt tudom. 

  Tegnap, a Niall- os dolog nagyon váratlanul ért, soha sem gondoltam, hogy én érdeklem őt..pont én, kin mindig is keresztül nézett, csak akkor szólt hozzám ha kellett neki valami.- Például ceruza.- Lehet, életem egyik legnagyobb hibáját követtem el tegnap azzal, hogy elutasítottam Niallt. Igen, elutasítottam azt a fiút ki már lassan négy éve tetszik..Ez van, de nekem céljaim vannak, miket nem fogok elérni úgy, hogy van  mellettem egy srác..Arra képtelen vagyok. 

- Apa, ma mehetek Tomiék?- zavartam meg édesapám és Harry kertészünk beszélgetését, kint az udvaron. Mindketten rám néztek, apa arca komoly, Harryé pedig mosolygós volt..Még mindig nem értem, miért ül arcára mindig a mosoly, ha meglát. Még azt se mondhatja, hogy azért mert én is mosolygok, most sem mosolyogtam.

- Pontosan hánytól meddig szeretnél házon kívül lenni?- vette elő apa komoly oldalát, már megszoktam ezt a kérdést és arra is rájöttem, hogy egy órával többet kell mondanom, mert ő mínusz egy órát mindig le alkud. A kertészünkre néztem, ki hátra tett kezekkel fürkészte arcom, majd mikor ránéztem halványan elmosolyodott  és hátat fordítva nekem, bement a házba..A fehér pólón gyönyörűen átrajzolódott izmos felső teste, mit csak hátulról láthattam..

- Délután kettőtől, este nyolcig?!- egyszerre volt kijelentő és kérdő mondatom, hisz erre még apának is rá kell bólintania. 

- Este hétig!- kacsintott majd megakart fordulni, de nem tette.- És..a fiúk ha a közeledbe me..- folytatta volna, de én közbe vágtam, hisz nem elsőre hallom ezt a mondatot.

- Ha a közelembe jönnek, letekered a fejüket és a kezükbe állítod..Tudom..- pusziltam arcára, elhadartam a már jól ismert mondatot majd megvártam még apa büszkén rám kacsint és hátat fordít nekem.

     Én is megfordultam és elindultam a házba a bent hagyott telefonomért. Még befele tartottam, kicsit elgondolkodtam néhány hülyeségen, olyanokon amelyek egyáltalán nem lényegesek.

   Beérve a konyhába, szemem ügyébe vehettem Harry kertészünket, ahogy szürcsölgeti a reggeli kávéját. Mosolyra húztam ajkaim majd felé sétáltam és mivel háttal voltam neki így ő nem tudhatta, hogy én a háta mögött vagyok. Két tenyerem hátára simítottam, mire kicsit megugrott..sikeresen a frászt hoztam rá.

- Úristen..- fújta ki a levegőt miután hátra nézett rám, ezzel kifejezve mennyire szívbajt okoztam neki.

- Megijedtél?

- Nem, csak hirtelen fura volt..- mosolygott, smaragd zöld szemei csillogtak, mint ha csak az égen lévő csillagokat néztem volna.

   Felnevettem mondatára, tudtam én jól, hogy megijedt csak nem meri felvállalni. Kezembe vettem a telefont és meglepetten tapasztaltam, hogy egy újabb SMS-t kaptam..Ezúttal nem Nialltol hanem Jartől ki szintén egy jó fiú barátom..Talán, egy - két lány barátnőm van, a többi fiú mert a fiúkkal jobban kijövök, és ezért a lányok inkább eltávolodnak tőlem minthogy barátkozzanak velem, de ez nem is baj. Szívesebben elmondom a titkaim Jaréknek, mint egy árulkodós lánynak.

 - Hová készül a hölgy?- mosolyogta a göndör.

- A barátaimhoz..Nyár van..

- Igen, nyár van..- vigyorgott.- Nyár amikor az italok hidegek a hajszínek világosabbak, a bőrszín sötétebb és a lányok ártatlansága elszáll..egy jó hangulatú éjszakán.- nevetett, még az elején nekem is vicces volt,  de a végére már kevésbé..Bólintottam, mintha egyetértenék majd telefonommal a kezemben elhagytam a házat.