6. Fejezet

                                                Harry Styles 

 

Csak én vagyok ilyen teljesen meghibbant egy emberi lány? Minek vagyok féltékeny egy ilyen szőke, semmire valóra? Annyira felesleges...Camile pont egy kertésszel állna le, minthogy egy gazdag, helyes, kis nyápic gyerekkel? Még próbálkoznom se érdemes, hisz semmi esélyem.. Semmi, ami azt jelenti, hogy itt se kéne dolgoznom.. Minek, ha nézni se bírnám ezt tovább? Miért legyek akkor itt? Elmegyek.. Összepakolok és felhívom a főnököt, hogy nem maradok.. Kitalálok valami jó sztorit, ahhoz, hogy eltudjak menni.. 

  Felmentem az emeletre, a kis szobába aminek berendezése modern és egész fiús volt.. Sötét kék fal, épp ugyanolyan színű függöny, fekete szekrénysor, egy nagy ágy, melyen minden szintén kék és a fekete szőnyeg a földön.. Az éjjeli szekrény is kék volt, a rajta lévő lámpa is és nagyjából minden.. Ez mindig is tetszett.. Pár hete dolgozok itt, beszélni csak a napokban tudtam Camile-val mert folyton tanult, vagy kollégiumban volt.. Egy igazi nő, már most tizenhat évesen, tudja mit akar.. Hova tart.. Pedig neki nincs rossz élete.. Sőt! 

- Halihó! Bejöhetek?- hallottam meg a csilingelő hangot, melytől borzongás járta át egész testem. Az ajtó felé néztem, s így rálátást leltem félig a szobában álló Camile-re.. Épp a bőröndöt  cipzároztam be.. A fekete bőrönd, melyet csak félig tudtam megpakolni.. Másnak kevés lenne ez a bőrönd, nekem mégis sok.. 

- Gyere...- Intettem neki, majd mintha nem is foglalkoztatna, hátat fordítottam neki. Levettem a bőröndöt az ágyról és az éjjeliszekrényhez támasztottam. Visszapillantottam, az ajtó előtt álló lányra, ki semmit se sejtett.. Nem volt feltűnő, hogy a bőrönd útra kész volt, mert nem látszott, hogy az olcsó ruháim benne lapulnak. 

- Csináljak ebédet?- kérte ki véleményem, mintha olyan sokat jelentene.. Akaratomon kívül is észrevettem, hogy a kék farmer és a hozzá illő farmerdzseki nagyon jól áll neki.. Úgy, mint a nike fekete cipő is.. 

- Nem.. Nincs rá szükség, kösz..- vontam meg a vállam, egyáltalán nem rá nézve. Háttal álltam neki... Zsebemben kotorásztam, mikor eszembe jutott, hogy a hátsó zsebemben van a telefonja. - Mellesleg.. - fordultam meg a zsebemből kivéve a mobilt. - Volt egy üzeneted..- Tettem kezébe az okos telefont.. Pár másodpercig, nézett engem, majd a telefonra pillantott.. Hátat fordítottam és megfogtam a bőröndöt.- Nyugodtan jöhet ez a gyerek.. Tegnap se volt veled túl finom, ma se lesz.. Szórakozz jól..!- még mindig hátat fordítva neki, kívántam neki minden jót.. Persze, hogy nem szívből jött.. A bőröndöt húzva, elmentem mellette és nagy nehézkesen lesétáltam az emeletről.. Nem néztem rá, nem érdekelt, hogy néz e.. Vagy, hogy mit gondolt.. Csak lejöttem..

   Egyáltalán nem olyan ez a lány, mint a többi barátnőm.. Azok csak fizikai dolgokra voltak jók, nem tudtak főzni, nem tudták mi az illemtan.. 

- Most te hova mész?? - állt meg a lépcső közepén.. Most vele szemben voltam.. Barna haja, vállára omlott, szemei rajtam legeltek.. Ki kell belőle szeretnem. 

- El..

- Miért??- kérdezett azonnal vissza, nem is kérhetem, hogy értse miért..

- Mert az édesanyám nagyon beteg..- néztem le a földre.- Ezt mondd meg apudnak is. Légy jó, szia!- intettem és ki is léptem az ajtón, még időt se adva neki, hogy válaszoljon.. 

  Kicsit megbántam, hogy kijöttem.. Mert most végleg kiléptem ebből a házból, a lány életéből.. Hagynom kell, hogy éljen.. Hogy önmaga legyen és azt tegyen amit akar.. Niallel.. 

- Hmm. Te vagy a bébicsősz??- egy ismeretlen hang zavart gondolkodásomba.. Felemelve fejem, magam elé pillantottam.. A szőke srác épp a kocsijából szállt ki..A méreg drága autó..Hát persze, tipikus fiú.- Idefigyelj, te göndör rohadék! - állt elém, öklömet már is összeszorítottam, teljesen feszültté váltam, már csak a megszólítás hallatán is.. Majd eszembe jutott a tegnap este látott jelenet és a képek.. - Nem fogsz uralkodni Camile felett.. Szerintem tegnap este megmutattam neked, hogy mire vagyok képes.. Pár nap és Camile mindennél jobban fog szeretni.. Nem tudom ki a görcs vagy, vagy hogy mi közöd van Camile-hoz, de felejtsd el. Láttam, hogy tegnap este merőideg voltál, minket látva.. De egy ilyen ronda, senki kis pöccsel, nem fog szóba állni Camile.. Ne is álmodj róla, te idióta! Ő az enyém és ezt jegyezd meg, Göndör buzi..

- Nem is kell.. Tartsd meg..! Leszarom..!- arrább lökve, utat törtem magamnak és elindultam a buszváróba, olyan idegi állapotban, hogy a bőröndöt tudtam volna a annak a szőke beképzelt fejébe húzni.

5 Fejezet

                                                  Camile Trash 

   Hazajöttem, még én se tudom hogy, de itthon vagyok..Fogalmam sincs a tegnapról, csak addig van meg minden tisztán, amíg bevándoroltunk piázni..A többi sötét..Minden kiszállt a fejemből, egy épp pillanat nem maradt meg..De a telefonomban lévő képek nem erről árulkodtak.. Azok botrányosak voltak. Azt se tudom, hogy volt erre mind képes..Hogy? 

- Mi a baj, Camile?- ült le mellém az asztalhoz Harry kertészünk. Csak magam elé bámultam..Miért tettem ezt? Lefognak ezek után nézni..! Nem lesznek barátaim..! 

- Semmi..- ráztam meg a fejem.. Rá se néztem. Felálltam és felrohantam a szobámba, szinte mát bőgve. Szerencse, hogy apa nincs itthon. Három hétig nem is lesz és addig a kertész felügyel rám.. Minek?? Mondjuk..a képeket látván, kell is rám a felügyelet. És ez a kertész amúgy se olyan unalmas..Egyidős velem, jó fej és tisztességes. Semmi baj nincs vele, csak velem..Csak is velem van baj, de az már nagy baj. Utálom magam. Elegem van, hogy az vagyok aki nem lehetek. Hogy nem magamat adom. Elegem van az egész életemről, mi egy tündér mese lenne, hisz apa pénzes..De a pénz nem minden..Nekem hiányzik anya..Hiányzik az anyai törődés, az anyai ölelés, az anyai tanácsok, az anyai szeretet..Anya mosolya, csillogó szemei, édes hangja, az, ahogyan este még benyit a szobámba megpuszilni..Emlékszem, mikor esti mesét olvasott nekem minden egyes éjszaka, elalvás előtt..Apa nem olyan,mint anya volt..Anya egészen más, különleges személy.. És talán ha ő még élne, nem csináltam volna azt tegnap, amit már ezerszer megbántam. 

                                                       Harry Styles 

    Hirtelen ért, hogy Camile felállt az asztaltól, szinte még választ sem adva. Láttam, hogy részegen jött haza tegnap este. Egy szőke fiú hozta haza a csinos kis autójával ami amúgy méreg drága. Kin miután kiszálltak az autóból, a fiú az autónak támasztotta Camilet, ki mosolygott. Végig simított az arcán és megcsókolta. Hosszú percekig csókolóztak, volt, hogy a fenekét markolászta már a fiú, még Camile csak a nyakába kapaszkodva falta ajkait. Nem bírtam tovább nézni és kimentem. Kiálltam az ajtó elé, de nem vették észre, pedig a fiú még észnél volt, látszott rajta.. Megköszörültem elég hangosan a hangom, a fiú rám is nézett, de csak elmosolyodva,  kissé már kuncogva visszafordult Camilehoz és újra meg újra az ajkaihoz tapadt.. Hol combját, hol fenekét járta keze.. Camile pedig csak erősen kapaszkodott a nyakába.. Görcsbe volt az egész gyomrom a látványra.. Megráztam a fejem és bementem a házba..Pedig annyira nyugtalan voltam, amíg Camile nem jött be.. 

  Most meg, mint aki teljesen mássá vált, itt hagy meg se mukkanva.. Nagy szerencséje van, hogy mind ezt tegnap nem az édesapja látta.. Kinyírta volna már csak azért is amiért késett - elég sokat- és amiért ittas állapotban volt.. Ha a többit is látta volna, amit én nagy nehezen végignéztem, belepusztult volna, hogy a lánya előtte csókolózik és a fiú végig tapogatja a testét..A test, amihez nagyon kevés versenytárs akad.. Ez a lány csinos, kedves, okos, jók a tanulmányai, szép, illedelmes, szerethető, aranyos..Egyszerű, mégis olyan csodálatos.. Annyira megfogott már az elején valami benne, hogy azóta minden este azt álmodom, hogy én vagyok az, ki megcsókolja és velem ül be egy autóba, velem sétál..Az én ölemben ül.. Olyan, mintha bolondja lettem volna ennek a lánynak.. A főnököm lánya.. Atya ég! 

  Gondolkodásomból az asztalon lévő okos telefon rezgése ébresztett fel. Ez a telefon Camile tulajdona, már onnan is sejtve, hogy a hátulján "CT"- felírat van, gyöngyökkel kirakva.. Kezembe vettem a készüléket és megnézem a kapott üzenetet. Egy bizonyos "Niall Horan"-től jött.. Persze hogy fiú! Ki is más? Mindenki odáig van érte..? Ezért nem lesz az enyém. soha! 

  " Szia, kicsikém! Remélem, jobban érzed magad.. Küldj egy visszahívott és átnézek hozzád..!

                                                                                             Szeretlek csókosom: Niall " 

 Ez volt az üzenet, ami a plafonra tett.. Idegessé váltam, bár nem tudom miért. Nem velem van, semmi közöm hozzá, akkor miért váltam ilyen könnyedén féltékennyé?? Még magam se tudom miért, de elkezdtem a képet között kotorászni.. Elértem egy olyan ponthoz, ahol csak a tegnapi party eseményei vannak.. Sokkolva lettem.
 Összesen hat kép van.. Az elsőn, Camile nyilvánvalóan ezzel a Niallel csókolózik.. A másodikon iszik, mint egy bika és ez a Niall gyerek a nyakát puszilja.. A további négyen meg csak falják egymás száját.. Hát ez kurva jó, esküszöm..

4.Fejezet

                                                         Camila Trash 

   Miután kiléptem  a bejárati ajtón, a fekete farmerzsebembe akartam dugni a telefonom, de az rezegni kezdett ezzel jelezve, hogy egy újabb SMS-t kaptam. Felnyitottam a telefon zárat és megnéztem az üzenetet, melyet ismét Jar írt. A két üzenet volt egy teljes SMS.

"Gyere Niall házához, beszélnünk kell!                                                                                                  Fontos!"

Miután elolvastam az üzenet, egyszerre ezer felé járt járt a gondolatom. Nem értettem, miért éppen Niall háza elé kell menni, mi olyan nagyon fontos, hogy még Jarnek is sürgős. Jar sohasem sietett senkit, mindig higgadt és kiegyensúlyozott, fogalmam sincs mit akar.
  Lassan megpillantottam magam előtt a nagy fehér házat, a kis kapuval és az udvaron díszelgő nagy medencével és napozóágyakkal..De valami nagyon érdekes volt. Volt valami, ami miatt félelem és idegesség szorult belém. Sohasem éreztem még így magam, most a gyomrom görcsbe szorult, ami nagyon kellemetlen érzés volt.
  Fekete bőrdzsekim zsebébe dugtam a kezem és úgy sétáltam a ház elé.. Csengettem..Semmi..Újra csengettem, ez is kilőve. Még mindig nem jött ki senki..Lehet, hogy Jar ugratott volna?
- Happy Nameday to you! Happy nameday to you, happy nameday to you, Camila!!- mosolyogtak. miután előugrottak egy elég magasra megnőtt bokor mögül. Elsőnek még nem is értettem mi ez az egész..Utána eszembe jutott, hogy ma van a névnapom.
- Mi ez a arckifejezés?- nézett rám érdeklődve Tommy..
- Hát..- próbáltam szóhoz jutni és úgy fogalmazni, hogy ne járassam  le nagyon magam. Bár, ők úgyis nagyon ismernek. - Elfelejtettem a saját névnapon..- kuncogtam, mire mindenki nevetni kezdett. Végig néztem a társaságon ki ekkora örömöt szertett nekem..Tommy, Jar, Emily, Edy..és hátul Niall..? Niall, kit visszautasítottam, eljött felköszönteni és még jó a kedve is? Ezer meg ezer olyan sztorit hallottam már a barátaimtól, hogy csak megjátszották a boldogságukat, hogy a velük szembe lévő személy örüljön és ne lássa a fájdalmukat..Remélem, ez most szívből jövő mosoly..
- Ez csak is te lehetsz, Camile!- mosolyogta Tommy, majd karjával végigfogta derekam, pont úgy, ahogy mindig is szokta. A többiek mosolyogtak mellettünk, Edy pedig csinált egy édes képet amit azonnal fel is dobott a netre.
  Az üvegablakra néztem, ahonnan tisztán láttam, hogy odabent az asztal édességgel, üdítővel és a kedvenc kajáimmal van megpakolva. Annyira nagy szerencse, hogy ilyen barátaim vannak.
- Főztök, süttök, takarítotok és még mindig toppon vagytok..- gondolkodtam hangosan, mire újra kacagni kezdtek..
- Hát, igen...- bólintott egyet értően Jar.. - N, menjünk, befele..! Pia, pia, pia!- kezdte el, az éneklős "pia kell" kis party szöveget miközben lassú léptekkel, táncolva befele haladt.
- Oooh..- nevettünk. - PIA, PIA, PI-A! PIA, PIA, PI-A! - ordítottuk egyszerre, igazán boldogan.
    Bent a pultnál ültem, első alkalom volt, hogy magamba hagytak egyetlen egy percre..Csak ültem, már félig feküdve és fogtam a piás poharat, amibe már azt se tudom, hogy pontosan mi volt..Talán túlságosan elengedtem magam, és túl sokat ittam.. De kit is érdekel? A tanulás már teljesen letablózott és elegem volt, hogy mindenkinek meg kell felelnem..A tökéletes, kis ártatlan lány most végre felszabadult és élt!
- Szerintem ne igyál többet..- hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot,  amit még imádtam..Amitől még mindig remeg minden porcikám..