2.Rész

                                                            Camile Trash  

    A kertész bólintott, ezzel jelezte, hogy szívesen beszélget velem. Leültem a székre ami vele szemben volt, nem rég még apa ült rajta. Nem tudom, hogy jött ez a beszélgetős ötletem, de nem bántam meg, hogy megkérdeztem.

- Jársz még suliba?- eresztette el első kérdését mikor leültem. Göndör fürtjei közé túrt, mivel néhány hajszál lelógott a szemébe, hátra lökte azt majd várta válaszom, amit egy kis idő elteltével meg is kapott.

- Igen..Másodikat fogom most befejezni..Te hány éves vagy? 

- tizenkilenc..- mondata nem lepett meg, én is ennyire tippeltem. Elmosolyodtam saját magamon, majd egy árva hang nélkül figyeltem őt..Rájöttem, hogy a szemei zöldek..Smaragd zöldek, mint egy sötétebb fa lombjai..Nem a legjobb hasonlat, de nekem ez jutott eszembe.

- Minek tanulsz tovább?- tette fel a következő kérdését, ezzel megtörve a köztünk lévő csendet.

- Cukrász..utána pedig lehet, hogy az állatokkal szeretnék foglalkozni.- mosolyogtam, mire a zsebemben lévő telefon megszólalt..Felálltam, majd kivettem farmeromból.- Egy pillanat..- álltam a fal mellé.

- Szia, Cam..- köszönt becézve Tomy, ki egy fiú barátom..egy jó ideje már. Velem jár egy osztályba, rendes srác és jól kijövök vele. Apa is bírja őt, ezért ő is el van vele..

- Szia..- köszöntem vissza.

- Ma jössz filmezni? Ashly, Sam, Pete és Kate is jön..

- Nem..Apu nincs itthon, bocs..Majd holnap bepótoljuk!- mondtam neki az igazat mire csak egy "tőlem okét" motyogott..Harryre néztem, ki szintén engem nézett, néhány vonással, aféle kérdő jel volt arckifejezése. Mi van vele?

- Na, szia!- köszönt el, hamar Tomy. 

- Szia, kis panda..- nevetésre bírtam Tomyt, mivel ezt a "kis pandát" én adtam neki becenévként és azóta mindenki így szólítja..

  Vissza dugtam zsebembe a telefont majd Harryre pillantottam, kinek vonásai rendeződtek, de mi volt vele? 

- Pasid volt?

- Nem, haverom..Amúgy nem mindegy..?- reagáltam kérdésére. Úgy utáltam, mikor az ilyet megkérdezték tőlem.  (főleg ha a "pasi" jelzővel) Senkinek semmi köze nincs az ilyenhez, az én dolgom. Aki ismer az tudja, nem állok készen egy kapcsolatra..Elsőként azért mert néha hisztis vagyok, mindent elnevetek, flegmán szólok vissza ha feszült vagyok meg hasonlók.

- Oké..Akkor ideadod a vető magokat?

- Jah..- álltam fel a kényelmes székből és a fiókhoz léptem. Előszedtem a kért dolgot majd Harry kezébe nyomtam, ki ezután elmosolyodva állt fel és elindult a kertbe..Egy kék rövidnadrág és egy szintén kék póló volt rajta..nem olcsó cuccokba jött dolgozni.- Ha készen vagy, gyere be!- szóltam utána, ugyanis még a kerti bútorokat ki kell pakolnia. Bólintott majd tovább ment én meg felsiettem a szobámba, hol beágyaztam majd lefeküdtem. Elővettem a telefonom és nyomkodtam..vagyis facebookoztam, szokásosan.

   Attól, hogy nem állok készen egy kapcsolatra, még van aki tetszik..Fura dolog, de így van. A szívem a torkomban dobogott mikor az a srác rám írt akiért annyira odáig vagyok. Csak annyit írt "Szia Cami"- de ez nekem már nagyon sokat jelentett, egyrészt rám írt, másrészt becézve szólított meg. Vissza írtam neki, egy "Szia, Niall-t", erre azonnal jött a válasz. "Pénteken ráérsz?"- itt azt hittem meghalok.. Vigyorogtam, mint aki megőrült, szívverésem egyre gyorsabb lett. Viszont nem mondhatok neki azonnal igent, azt se tudom miért hív, lehet nem az amire én gondolok...amire én gondolok az..Kezemben újra rezget a telefon, üzenetet kaptam, szintén Nialltól.."Látni akarom..a mosolyod, a szemed. Hallani akarom, a nevetésed, a hangod.."- meglepett ezzel a mondatával. Olyan..érzelmesnek tűnt, soha sem tudtam, hogy Niall ilyen. "De miért?"- írtam neki vissza. A válasza néhány másodperc után jött. " Mert már régóta bejössz nekem."- na oké..Úgy érzem, itt nekem annyi..Simán leírhattam volna neki, hogy: "Halál beállt 08:09"- de nem tettem, inkább csak annyit írtam, "Ez most komoly? :)" Niall csak annyit írt "Kajak..Akkor hányra menjek érted?"

1. Rész

                                                      Camile Trash 

  Kipihenten ébredtem, ezen a reggelen is. Mindig későn fekszek le, így általában későn is kelek, viszont ma már reggel hétkor fent voltam. Kikászálódtam az ágyamból majd egyenest a fürdőszobába mentem. Megmosakodtam, fogat nem mostam, két okból. Az első, még nem reggeliztem. A második, reggel van és lusta vagyok..Mondjuk én mikor nem vagyok lusta? Mindig az vagyok, mint az összes többi tini tizenhat éves lány is.  Mosakodás után, visszamentem a szobába, hol az ágybevetéssel nem időztem, csak a szekrényhez sétáltam és kerestem valami hordható ruhát. Egy fekete póló és egy rózsaszín farmernadrág került rám.. Kisminkeltem magam, mi csak annyi volt, hogy kihúztam szemeim egy fekete szemceruzával. Megfésülködtem, majd féloldalra dobtam hajam és lementem a konyhába.

   Már a folyosón hallottam, hogy apa beszélget valakivel. Volt egy sejtésem ki lehet, hisz anya nem lakik már velünk..A szüleim nyolc éve elváltak én pedig apámnál maradtam, mert anyám nem lett volna képes nevelni. 

Beérve a konyhába, sejtésem bebizonyosodott. A kertészünk ült az apával szembeni széken, ami egyébként az én helyem. Mindketten a kávéjukat szürcsölgették.

- Jó reggelt..- köszöntem, egy mosolyt erőltetve arcomra, majd lehajoltam apához, hogy egy puszit hinthessek puha arcára. Puszim közben apa és a kertész is elmosolyodott. Felpillantottam az éppen engem stírölő kertészre, észrevettem, hogy ha igazán szívből mosolyog, megjelennek szája szélén a gödröcskék.

 Egyébként, velem egykorú lehet a srác, ki kertészként dolgozik nálunk..talán néhány évvel idősebb, maximum olyan négy évvel. Még új nálunk, ez a második napja én meg még soha se beszélgettem vele..De miért is kellene?

- Mi ennyire mosolyogtató?- kérdeztem vigyorogva, mire a kertész, kinek még a nevét sem tudom, zavartan lenézett az asztalra. Tudtam, hogy választ már nem fogok kapni, így elővettem egy tányért, tejet és a csokis gabonapelyheket..Egybeöntöttem a két "nasit" és leültem a kertész mellé enni. 

- Camile, ma nem leszek itthon..- hallottam meg édesapám hangját, felé pillantottam, közben észrevettem, hogy a kertészünk addig én felém pillantott..Mi rajtam olyan érdekes?

- Igen...?- kérleltem apát a folytatásra.

- Így Harrynek te fogod kivinni a vetőmagokat és megmutatni, hogy hol vannak a napozó ágyak és hasonlók amelyeket ki kell vinnie a hátsó kertbe..- magyarázta, komoly arccal. Itt rájöttem, hogy a kertészünket Harrynek hívják..Hát okés, stréber egy név, de nekem nyolc..

- Oké...- bólintottam majd tovább faltam a finom gabonát..

- Na, de én megyek kis csillag..- állt fel apa majd felém sétált és lehajolt egy pusziért.- Vigyázz magadra, még nem vagyok itthon addig ne menj el itthonról..- nálunk ez a szabály..Ha apu nincs itthon, akkor nekem itthon a helyem..hülyeség, de már megszoktam. 

  Apa elment, a kertész azt várja, hogy elmosogassak és adjam neki oda a vető magokat..

- És te milyen Harry vagy?- kérdeztem, háttal állva neki. Megnyitottam a vizet és elmostam a tányérom majd megtöröltem a kezem és felé fordultam. Beharapta alsó ajkát (ez lehet valami hülye szokása) majd szólásra nyitotta száját.

- Styles..Harry Styles..- mosolygott. 

- Akarsz beszélgetni munka előtt?- mosolyogtam rá vissza aranyosan. Bugyutaság, hogy a kertészünkkel fogok beszélgetni, de szimpatikus és velem egy korú..Ebből semmi rossz nem lehet, maximum összehaverkodunk, szeretek barátkozni, ezért van egy halom barátom..Nincs olyan hely, hol legalább tíz ember ne ismerne.