6. Fejezet

                                                Harry Styles 

 

Csak én vagyok ilyen teljesen meghibbant egy emberi lány? Minek vagyok féltékeny egy ilyen szőke, semmire valóra? Annyira felesleges...Camile pont egy kertésszel állna le, minthogy egy gazdag, helyes, kis nyápic gyerekkel? Még próbálkoznom se érdemes, hisz semmi esélyem.. Semmi, ami azt jelenti, hogy itt se kéne dolgoznom.. Minek, ha nézni se bírnám ezt tovább? Miért legyek akkor itt? Elmegyek.. Összepakolok és felhívom a főnököt, hogy nem maradok.. Kitalálok valami jó sztorit, ahhoz, hogy eltudjak menni.. 

  Felmentem az emeletre, a kis szobába aminek berendezése modern és egész fiús volt.. Sötét kék fal, épp ugyanolyan színű függöny, fekete szekrénysor, egy nagy ágy, melyen minden szintén kék és a fekete szőnyeg a földön.. Az éjjeli szekrény is kék volt, a rajta lévő lámpa is és nagyjából minden.. Ez mindig is tetszett.. Pár hete dolgozok itt, beszélni csak a napokban tudtam Camile-val mert folyton tanult, vagy kollégiumban volt.. Egy igazi nő, már most tizenhat évesen, tudja mit akar.. Hova tart.. Pedig neki nincs rossz élete.. Sőt! 

- Halihó! Bejöhetek?- hallottam meg a csilingelő hangot, melytől borzongás járta át egész testem. Az ajtó felé néztem, s így rálátást leltem félig a szobában álló Camile-re.. Épp a bőröndöt  cipzároztam be.. A fekete bőrönd, melyet csak félig tudtam megpakolni.. Másnak kevés lenne ez a bőrönd, nekem mégis sok.. 

- Gyere...- Intettem neki, majd mintha nem is foglalkoztatna, hátat fordítottam neki. Levettem a bőröndöt az ágyról és az éjjeliszekrényhez támasztottam. Visszapillantottam, az ajtó előtt álló lányra, ki semmit se sejtett.. Nem volt feltűnő, hogy a bőrönd útra kész volt, mert nem látszott, hogy az olcsó ruháim benne lapulnak. 

- Csináljak ebédet?- kérte ki véleményem, mintha olyan sokat jelentene.. Akaratomon kívül is észrevettem, hogy a kék farmer és a hozzá illő farmerdzseki nagyon jól áll neki.. Úgy, mint a nike fekete cipő is.. 

- Nem.. Nincs rá szükség, kösz..- vontam meg a vállam, egyáltalán nem rá nézve. Háttal álltam neki... Zsebemben kotorásztam, mikor eszembe jutott, hogy a hátsó zsebemben van a telefonja. - Mellesleg.. - fordultam meg a zsebemből kivéve a mobilt. - Volt egy üzeneted..- Tettem kezébe az okos telefont.. Pár másodpercig, nézett engem, majd a telefonra pillantott.. Hátat fordítottam és megfogtam a bőröndöt.- Nyugodtan jöhet ez a gyerek.. Tegnap se volt veled túl finom, ma se lesz.. Szórakozz jól..!- még mindig hátat fordítva neki, kívántam neki minden jót.. Persze, hogy nem szívből jött.. A bőröndöt húzva, elmentem mellette és nagy nehézkesen lesétáltam az emeletről.. Nem néztem rá, nem érdekelt, hogy néz e.. Vagy, hogy mit gondolt.. Csak lejöttem..

   Egyáltalán nem olyan ez a lány, mint a többi barátnőm.. Azok csak fizikai dolgokra voltak jók, nem tudtak főzni, nem tudták mi az illemtan.. 

- Most te hova mész?? - állt meg a lépcső közepén.. Most vele szemben voltam.. Barna haja, vállára omlott, szemei rajtam legeltek.. Ki kell belőle szeretnem. 

- El..

- Miért??- kérdezett azonnal vissza, nem is kérhetem, hogy értse miért..

- Mert az édesanyám nagyon beteg..- néztem le a földre.- Ezt mondd meg apudnak is. Légy jó, szia!- intettem és ki is léptem az ajtón, még időt se adva neki, hogy válaszoljon.. 

  Kicsit megbántam, hogy kijöttem.. Mert most végleg kiléptem ebből a házból, a lány életéből.. Hagynom kell, hogy éljen.. Hogy önmaga legyen és azt tegyen amit akar.. Niallel.. 

- Hmm. Te vagy a bébicsősz??- egy ismeretlen hang zavart gondolkodásomba.. Felemelve fejem, magam elé pillantottam.. A szőke srác épp a kocsijából szállt ki..A méreg drága autó..Hát persze, tipikus fiú.- Idefigyelj, te göndör rohadék! - állt elém, öklömet már is összeszorítottam, teljesen feszültté váltam, már csak a megszólítás hallatán is.. Majd eszembe jutott a tegnap este látott jelenet és a képek.. - Nem fogsz uralkodni Camile felett.. Szerintem tegnap este megmutattam neked, hogy mire vagyok képes.. Pár nap és Camile mindennél jobban fog szeretni.. Nem tudom ki a görcs vagy, vagy hogy mi közöd van Camile-hoz, de felejtsd el. Láttam, hogy tegnap este merőideg voltál, minket látva.. De egy ilyen ronda, senki kis pöccsel, nem fog szóba állni Camile.. Ne is álmodj róla, te idióta! Ő az enyém és ezt jegyezd meg, Göndör buzi..

- Nem is kell.. Tartsd meg..! Leszarom..!- arrább lökve, utat törtem magamnak és elindultam a buszváróba, olyan idegi állapotban, hogy a bőröndöt tudtam volna a annak a szőke beképzelt fejébe húzni.

5 Fejezet

                                                  Camile Trash 

   Hazajöttem, még én se tudom hogy, de itthon vagyok..Fogalmam sincs a tegnapról, csak addig van meg minden tisztán, amíg bevándoroltunk piázni..A többi sötét..Minden kiszállt a fejemből, egy épp pillanat nem maradt meg..De a telefonomban lévő képek nem erről árulkodtak.. Azok botrányosak voltak. Azt se tudom, hogy volt erre mind képes..Hogy? 

- Mi a baj, Camile?- ült le mellém az asztalhoz Harry kertészünk. Csak magam elé bámultam..Miért tettem ezt? Lefognak ezek után nézni..! Nem lesznek barátaim..! 

- Semmi..- ráztam meg a fejem.. Rá se néztem. Felálltam és felrohantam a szobámba, szinte mát bőgve. Szerencse, hogy apa nincs itthon. Három hétig nem is lesz és addig a kertész felügyel rám.. Minek?? Mondjuk..a képeket látván, kell is rám a felügyelet. És ez a kertész amúgy se olyan unalmas..Egyidős velem, jó fej és tisztességes. Semmi baj nincs vele, csak velem..Csak is velem van baj, de az már nagy baj. Utálom magam. Elegem van, hogy az vagyok aki nem lehetek. Hogy nem magamat adom. Elegem van az egész életemről, mi egy tündér mese lenne, hisz apa pénzes..De a pénz nem minden..Nekem hiányzik anya..Hiányzik az anyai törődés, az anyai ölelés, az anyai tanácsok, az anyai szeretet..Anya mosolya, csillogó szemei, édes hangja, az, ahogyan este még benyit a szobámba megpuszilni..Emlékszem, mikor esti mesét olvasott nekem minden egyes éjszaka, elalvás előtt..Apa nem olyan,mint anya volt..Anya egészen más, különleges személy.. És talán ha ő még élne, nem csináltam volna azt tegnap, amit már ezerszer megbántam. 

                                                       Harry Styles 

    Hirtelen ért, hogy Camile felállt az asztaltól, szinte még választ sem adva. Láttam, hogy részegen jött haza tegnap este. Egy szőke fiú hozta haza a csinos kis autójával ami amúgy méreg drága. Kin miután kiszálltak az autóból, a fiú az autónak támasztotta Camilet, ki mosolygott. Végig simított az arcán és megcsókolta. Hosszú percekig csókolóztak, volt, hogy a fenekét markolászta már a fiú, még Camile csak a nyakába kapaszkodva falta ajkait. Nem bírtam tovább nézni és kimentem. Kiálltam az ajtó elé, de nem vették észre, pedig a fiú még észnél volt, látszott rajta.. Megköszörültem elég hangosan a hangom, a fiú rám is nézett, de csak elmosolyodva,  kissé már kuncogva visszafordult Camilehoz és újra meg újra az ajkaihoz tapadt.. Hol combját, hol fenekét járta keze.. Camile pedig csak erősen kapaszkodott a nyakába.. Görcsbe volt az egész gyomrom a látványra.. Megráztam a fejem és bementem a házba..Pedig annyira nyugtalan voltam, amíg Camile nem jött be.. 

  Most meg, mint aki teljesen mássá vált, itt hagy meg se mukkanva.. Nagy szerencséje van, hogy mind ezt tegnap nem az édesapja látta.. Kinyírta volna már csak azért is amiért késett - elég sokat- és amiért ittas állapotban volt.. Ha a többit is látta volna, amit én nagy nehezen végignéztem, belepusztult volna, hogy a lánya előtte csókolózik és a fiú végig tapogatja a testét..A test, amihez nagyon kevés versenytárs akad.. Ez a lány csinos, kedves, okos, jók a tanulmányai, szép, illedelmes, szerethető, aranyos..Egyszerű, mégis olyan csodálatos.. Annyira megfogott már az elején valami benne, hogy azóta minden este azt álmodom, hogy én vagyok az, ki megcsókolja és velem ül be egy autóba, velem sétál..Az én ölemben ül.. Olyan, mintha bolondja lettem volna ennek a lánynak.. A főnököm lánya.. Atya ég! 

  Gondolkodásomból az asztalon lévő okos telefon rezgése ébresztett fel. Ez a telefon Camile tulajdona, már onnan is sejtve, hogy a hátulján "CT"- felírat van, gyöngyökkel kirakva.. Kezembe vettem a készüléket és megnézem a kapott üzenetet. Egy bizonyos "Niall Horan"-től jött.. Persze hogy fiú! Ki is más? Mindenki odáig van érte..? Ezért nem lesz az enyém. soha! 

  " Szia, kicsikém! Remélem, jobban érzed magad.. Küldj egy visszahívott és átnézek hozzád..!

                                                                                             Szeretlek csókosom: Niall " 

 Ez volt az üzenet, ami a plafonra tett.. Idegessé váltam, bár nem tudom miért. Nem velem van, semmi közöm hozzá, akkor miért váltam ilyen könnyedén féltékennyé?? Még magam se tudom miért, de elkezdtem a képet között kotorászni.. Elértem egy olyan ponthoz, ahol csak a tegnapi party eseményei vannak.. Sokkolva lettem.
 Összesen hat kép van.. Az elsőn, Camile nyilvánvalóan ezzel a Niallel csókolózik.. A másodikon iszik, mint egy bika és ez a Niall gyerek a nyakát puszilja.. A további négyen meg csak falják egymás száját.. Hát ez kurva jó, esküszöm..

4.Fejezet

                                                         Camila Trash 

   Miután kiléptem  a bejárati ajtón, a fekete farmerzsebembe akartam dugni a telefonom, de az rezegni kezdett ezzel jelezve, hogy egy újabb SMS-t kaptam. Felnyitottam a telefon zárat és megnéztem az üzenetet, melyet ismét Jar írt. A két üzenet volt egy teljes SMS.

"Gyere Niall házához, beszélnünk kell!                                                                                                  Fontos!"

Miután elolvastam az üzenet, egyszerre ezer felé járt járt a gondolatom. Nem értettem, miért éppen Niall háza elé kell menni, mi olyan nagyon fontos, hogy még Jarnek is sürgős. Jar sohasem sietett senkit, mindig higgadt és kiegyensúlyozott, fogalmam sincs mit akar.
  Lassan megpillantottam magam előtt a nagy fehér házat, a kis kapuval és az udvaron díszelgő nagy medencével és napozóágyakkal..De valami nagyon érdekes volt. Volt valami, ami miatt félelem és idegesség szorult belém. Sohasem éreztem még így magam, most a gyomrom görcsbe szorult, ami nagyon kellemetlen érzés volt.
  Fekete bőrdzsekim zsebébe dugtam a kezem és úgy sétáltam a ház elé.. Csengettem..Semmi..Újra csengettem, ez is kilőve. Még mindig nem jött ki senki..Lehet, hogy Jar ugratott volna?
- Happy Nameday to you! Happy nameday to you, happy nameday to you, Camila!!- mosolyogtak. miután előugrottak egy elég magasra megnőtt bokor mögül. Elsőnek még nem is értettem mi ez az egész..Utána eszembe jutott, hogy ma van a névnapom.
- Mi ez a arckifejezés?- nézett rám érdeklődve Tommy..
- Hát..- próbáltam szóhoz jutni és úgy fogalmazni, hogy ne járassam  le nagyon magam. Bár, ők úgyis nagyon ismernek. - Elfelejtettem a saját névnapon..- kuncogtam, mire mindenki nevetni kezdett. Végig néztem a társaságon ki ekkora örömöt szertett nekem..Tommy, Jar, Emily, Edy..és hátul Niall..? Niall, kit visszautasítottam, eljött felköszönteni és még jó a kedve is? Ezer meg ezer olyan sztorit hallottam már a barátaimtól, hogy csak megjátszották a boldogságukat, hogy a velük szembe lévő személy örüljön és ne lássa a fájdalmukat..Remélem, ez most szívből jövő mosoly..
- Ez csak is te lehetsz, Camile!- mosolyogta Tommy, majd karjával végigfogta derekam, pont úgy, ahogy mindig is szokta. A többiek mosolyogtak mellettünk, Edy pedig csinált egy édes képet amit azonnal fel is dobott a netre.
  Az üvegablakra néztem, ahonnan tisztán láttam, hogy odabent az asztal édességgel, üdítővel és a kedvenc kajáimmal van megpakolva. Annyira nagy szerencse, hogy ilyen barátaim vannak.
- Főztök, süttök, takarítotok és még mindig toppon vagytok..- gondolkodtam hangosan, mire újra kacagni kezdtek..
- Hát, igen...- bólintott egyet értően Jar.. - N, menjünk, befele..! Pia, pia, pia!- kezdte el, az éneklős "pia kell" kis party szöveget miközben lassú léptekkel, táncolva befele haladt.
- Oooh..- nevettünk. - PIA, PIA, PI-A! PIA, PIA, PI-A! - ordítottuk egyszerre, igazán boldogan.
    Bent a pultnál ültem, első alkalom volt, hogy magamba hagytak egyetlen egy percre..Csak ültem, már félig feküdve és fogtam a piás poharat, amibe már azt se tudom, hogy pontosan mi volt..Talán túlságosan elengedtem magam, és túl sokat ittam.. De kit is érdekel? A tanulás már teljesen letablózott és elegem volt, hogy mindenkinek meg kell felelnem..A tökéletes, kis ártatlan lány most végre felszabadult és élt!
- Szerintem ne igyál többet..- hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot,  amit még imádtam..Amitől még mindig remeg minden porcikám..

3.Rész

                                                      Camila Trash   

   Nagyon nagy fejfájással ébredtem fel, mi nem is meglepő hisz egész este csak forgolódtam, nem aludtam semmit, a borzasztó álmom miatt. Pontosan már nem emlékszem mit álmodtam, de nem volt valami mesébe illő, azt tudom. 

  Tegnap, a Niall- os dolog nagyon váratlanul ért, soha sem gondoltam, hogy én érdeklem őt..pont én, kin mindig is keresztül nézett, csak akkor szólt hozzám ha kellett neki valami.- Például ceruza.- Lehet, életem egyik legnagyobb hibáját követtem el tegnap azzal, hogy elutasítottam Niallt. Igen, elutasítottam azt a fiút ki már lassan négy éve tetszik..Ez van, de nekem céljaim vannak, miket nem fogok elérni úgy, hogy van  mellettem egy srác..Arra képtelen vagyok. 

- Apa, ma mehetek Tomiék?- zavartam meg édesapám és Harry kertészünk beszélgetését, kint az udvaron. Mindketten rám néztek, apa arca komoly, Harryé pedig mosolygós volt..Még mindig nem értem, miért ül arcára mindig a mosoly, ha meglát. Még azt se mondhatja, hogy azért mert én is mosolygok, most sem mosolyogtam.

- Pontosan hánytól meddig szeretnél házon kívül lenni?- vette elő apa komoly oldalát, már megszoktam ezt a kérdést és arra is rájöttem, hogy egy órával többet kell mondanom, mert ő mínusz egy órát mindig le alkud. A kertészünkre néztem, ki hátra tett kezekkel fürkészte arcom, majd mikor ránéztem halványan elmosolyodott  és hátat fordítva nekem, bement a házba..A fehér pólón gyönyörűen átrajzolódott izmos felső teste, mit csak hátulról láthattam..

- Délután kettőtől, este nyolcig?!- egyszerre volt kijelentő és kérdő mondatom, hisz erre még apának is rá kell bólintania. 

- Este hétig!- kacsintott majd megakart fordulni, de nem tette.- És..a fiúk ha a közeledbe me..- folytatta volna, de én közbe vágtam, hisz nem elsőre hallom ezt a mondatot.

- Ha a közelembe jönnek, letekered a fejüket és a kezükbe állítod..Tudom..- pusziltam arcára, elhadartam a már jól ismert mondatot majd megvártam még apa büszkén rám kacsint és hátat fordít nekem.

     Én is megfordultam és elindultam a házba a bent hagyott telefonomért. Még befele tartottam, kicsit elgondolkodtam néhány hülyeségen, olyanokon amelyek egyáltalán nem lényegesek.

   Beérve a konyhába, szemem ügyébe vehettem Harry kertészünket, ahogy szürcsölgeti a reggeli kávéját. Mosolyra húztam ajkaim majd felé sétáltam és mivel háttal voltam neki így ő nem tudhatta, hogy én a háta mögött vagyok. Két tenyerem hátára simítottam, mire kicsit megugrott..sikeresen a frászt hoztam rá.

- Úristen..- fújta ki a levegőt miután hátra nézett rám, ezzel kifejezve mennyire szívbajt okoztam neki.

- Megijedtél?

- Nem, csak hirtelen fura volt..- mosolygott, smaragd zöld szemei csillogtak, mint ha csak az égen lévő csillagokat néztem volna.

   Felnevettem mondatára, tudtam én jól, hogy megijedt csak nem meri felvállalni. Kezembe vettem a telefont és meglepetten tapasztaltam, hogy egy újabb SMS-t kaptam..Ezúttal nem Nialltol hanem Jartől ki szintén egy jó fiú barátom..Talán, egy - két lány barátnőm van, a többi fiú mert a fiúkkal jobban kijövök, és ezért a lányok inkább eltávolodnak tőlem minthogy barátkozzanak velem, de ez nem is baj. Szívesebben elmondom a titkaim Jaréknek, mint egy árulkodós lánynak.

 - Hová készül a hölgy?- mosolyogta a göndör.

- A barátaimhoz..Nyár van..

- Igen, nyár van..- vigyorgott.- Nyár amikor az italok hidegek a hajszínek világosabbak, a bőrszín sötétebb és a lányok ártatlansága elszáll..egy jó hangulatú éjszakán.- nevetett, még az elején nekem is vicces volt,  de a végére már kevésbé..Bólintottam, mintha egyetértenék majd telefonommal a kezemben elhagytam a házat. 

2.Rész

                                                            Camile Trash  

    A kertész bólintott, ezzel jelezte, hogy szívesen beszélget velem. Leültem a székre ami vele szemben volt, nem rég még apa ült rajta. Nem tudom, hogy jött ez a beszélgetős ötletem, de nem bántam meg, hogy megkérdeztem.

- Jársz még suliba?- eresztette el első kérdését mikor leültem. Göndör fürtjei közé túrt, mivel néhány hajszál lelógott a szemébe, hátra lökte azt majd várta válaszom, amit egy kis idő elteltével meg is kapott.

- Igen..Másodikat fogom most befejezni..Te hány éves vagy? 

- tizenkilenc..- mondata nem lepett meg, én is ennyire tippeltem. Elmosolyodtam saját magamon, majd egy árva hang nélkül figyeltem őt..Rájöttem, hogy a szemei zöldek..Smaragd zöldek, mint egy sötétebb fa lombjai..Nem a legjobb hasonlat, de nekem ez jutott eszembe.

- Minek tanulsz tovább?- tette fel a következő kérdését, ezzel megtörve a köztünk lévő csendet.

- Cukrász..utána pedig lehet, hogy az állatokkal szeretnék foglalkozni.- mosolyogtam, mire a zsebemben lévő telefon megszólalt..Felálltam, majd kivettem farmeromból.- Egy pillanat..- álltam a fal mellé.

- Szia, Cam..- köszönt becézve Tomy, ki egy fiú barátom..egy jó ideje már. Velem jár egy osztályba, rendes srác és jól kijövök vele. Apa is bírja őt, ezért ő is el van vele..

- Szia..- köszöntem vissza.

- Ma jössz filmezni? Ashly, Sam, Pete és Kate is jön..

- Nem..Apu nincs itthon, bocs..Majd holnap bepótoljuk!- mondtam neki az igazat mire csak egy "tőlem okét" motyogott..Harryre néztem, ki szintén engem nézett, néhány vonással, aféle kérdő jel volt arckifejezése. Mi van vele?

- Na, szia!- köszönt el, hamar Tomy. 

- Szia, kis panda..- nevetésre bírtam Tomyt, mivel ezt a "kis pandát" én adtam neki becenévként és azóta mindenki így szólítja..

  Vissza dugtam zsebembe a telefont majd Harryre pillantottam, kinek vonásai rendeződtek, de mi volt vele? 

- Pasid volt?

- Nem, haverom..Amúgy nem mindegy..?- reagáltam kérdésére. Úgy utáltam, mikor az ilyet megkérdezték tőlem.  (főleg ha a "pasi" jelzővel) Senkinek semmi köze nincs az ilyenhez, az én dolgom. Aki ismer az tudja, nem állok készen egy kapcsolatra..Elsőként azért mert néha hisztis vagyok, mindent elnevetek, flegmán szólok vissza ha feszült vagyok meg hasonlók.

- Oké..Akkor ideadod a vető magokat?

- Jah..- álltam fel a kényelmes székből és a fiókhoz léptem. Előszedtem a kért dolgot majd Harry kezébe nyomtam, ki ezután elmosolyodva állt fel és elindult a kertbe..Egy kék rövidnadrág és egy szintén kék póló volt rajta..nem olcsó cuccokba jött dolgozni.- Ha készen vagy, gyere be!- szóltam utána, ugyanis még a kerti bútorokat ki kell pakolnia. Bólintott majd tovább ment én meg felsiettem a szobámba, hol beágyaztam majd lefeküdtem. Elővettem a telefonom és nyomkodtam..vagyis facebookoztam, szokásosan.

   Attól, hogy nem állok készen egy kapcsolatra, még van aki tetszik..Fura dolog, de így van. A szívem a torkomban dobogott mikor az a srác rám írt akiért annyira odáig vagyok. Csak annyit írt "Szia Cami"- de ez nekem már nagyon sokat jelentett, egyrészt rám írt, másrészt becézve szólított meg. Vissza írtam neki, egy "Szia, Niall-t", erre azonnal jött a válasz. "Pénteken ráérsz?"- itt azt hittem meghalok.. Vigyorogtam, mint aki megőrült, szívverésem egyre gyorsabb lett. Viszont nem mondhatok neki azonnal igent, azt se tudom miért hív, lehet nem az amire én gondolok...amire én gondolok az..Kezemben újra rezget a telefon, üzenetet kaptam, szintén Nialltól.."Látni akarom..a mosolyod, a szemed. Hallani akarom, a nevetésed, a hangod.."- meglepett ezzel a mondatával. Olyan..érzelmesnek tűnt, soha sem tudtam, hogy Niall ilyen. "De miért?"- írtam neki vissza. A válasza néhány másodperc után jött. " Mert már régóta bejössz nekem."- na oké..Úgy érzem, itt nekem annyi..Simán leírhattam volna neki, hogy: "Halál beállt 08:09"- de nem tettem, inkább csak annyit írtam, "Ez most komoly? :)" Niall csak annyit írt "Kajak..Akkor hányra menjek érted?"

1. Rész

                                                      Camile Trash 

  Kipihenten ébredtem, ezen a reggelen is. Mindig későn fekszek le, így általában későn is kelek, viszont ma már reggel hétkor fent voltam. Kikászálódtam az ágyamból majd egyenest a fürdőszobába mentem. Megmosakodtam, fogat nem mostam, két okból. Az első, még nem reggeliztem. A második, reggel van és lusta vagyok..Mondjuk én mikor nem vagyok lusta? Mindig az vagyok, mint az összes többi tini tizenhat éves lány is.  Mosakodás után, visszamentem a szobába, hol az ágybevetéssel nem időztem, csak a szekrényhez sétáltam és kerestem valami hordható ruhát. Egy fekete póló és egy rózsaszín farmernadrág került rám.. Kisminkeltem magam, mi csak annyi volt, hogy kihúztam szemeim egy fekete szemceruzával. Megfésülködtem, majd féloldalra dobtam hajam és lementem a konyhába.

   Már a folyosón hallottam, hogy apa beszélget valakivel. Volt egy sejtésem ki lehet, hisz anya nem lakik már velünk..A szüleim nyolc éve elváltak én pedig apámnál maradtam, mert anyám nem lett volna képes nevelni. 

Beérve a konyhába, sejtésem bebizonyosodott. A kertészünk ült az apával szembeni széken, ami egyébként az én helyem. Mindketten a kávéjukat szürcsölgették.

- Jó reggelt..- köszöntem, egy mosolyt erőltetve arcomra, majd lehajoltam apához, hogy egy puszit hinthessek puha arcára. Puszim közben apa és a kertész is elmosolyodott. Felpillantottam az éppen engem stírölő kertészre, észrevettem, hogy ha igazán szívből mosolyog, megjelennek szája szélén a gödröcskék.

 Egyébként, velem egykorú lehet a srác, ki kertészként dolgozik nálunk..talán néhány évvel idősebb, maximum olyan négy évvel. Még új nálunk, ez a második napja én meg még soha se beszélgettem vele..De miért is kellene?

- Mi ennyire mosolyogtató?- kérdeztem vigyorogva, mire a kertész, kinek még a nevét sem tudom, zavartan lenézett az asztalra. Tudtam, hogy választ már nem fogok kapni, így elővettem egy tányért, tejet és a csokis gabonapelyheket..Egybeöntöttem a két "nasit" és leültem a kertész mellé enni. 

- Camile, ma nem leszek itthon..- hallottam meg édesapám hangját, felé pillantottam, közben észrevettem, hogy a kertészünk addig én felém pillantott..Mi rajtam olyan érdekes?

- Igen...?- kérleltem apát a folytatásra.

- Így Harrynek te fogod kivinni a vetőmagokat és megmutatni, hogy hol vannak a napozó ágyak és hasonlók amelyeket ki kell vinnie a hátsó kertbe..- magyarázta, komoly arccal. Itt rájöttem, hogy a kertészünket Harrynek hívják..Hát okés, stréber egy név, de nekem nyolc..

- Oké...- bólintottam majd tovább faltam a finom gabonát..

- Na, de én megyek kis csillag..- állt fel apa majd felém sétált és lehajolt egy pusziért.- Vigyázz magadra, még nem vagyok itthon addig ne menj el itthonról..- nálunk ez a szabály..Ha apu nincs itthon, akkor nekem itthon a helyem..hülyeség, de már megszoktam. 

  Apa elment, a kertész azt várja, hogy elmosogassak és adjam neki oda a vető magokat..

- És te milyen Harry vagy?- kérdeztem, háttal állva neki. Megnyitottam a vizet és elmostam a tányérom majd megtöröltem a kezem és felé fordultam. Beharapta alsó ajkát (ez lehet valami hülye szokása) majd szólásra nyitotta száját.

- Styles..Harry Styles..- mosolygott. 

- Akarsz beszélgetni munka előtt?- mosolyogtam rá vissza aranyosan. Bugyutaság, hogy a kertészünkkel fogok beszélgetni, de szimpatikus és velem egy korú..Ebből semmi rossz nem lehet, maximum összehaverkodunk, szeretek barátkozni, ezért van egy halom barátom..Nincs olyan hely, hol legalább tíz ember ne ismerne.