1. Rész

                                                      Camile Trash 

  Kipihenten ébredtem, ezen a reggelen is. Mindig későn fekszek le, így általában későn is kelek, viszont ma már reggel hétkor fent voltam. Kikászálódtam az ágyamból majd egyenest a fürdőszobába mentem. Megmosakodtam, fogat nem mostam, két okból. Az első, még nem reggeliztem. A második, reggel van és lusta vagyok..Mondjuk én mikor nem vagyok lusta? Mindig az vagyok, mint az összes többi tini tizenhat éves lány is.  Mosakodás után, visszamentem a szobába, hol az ágybevetéssel nem időztem, csak a szekrényhez sétáltam és kerestem valami hordható ruhát. Egy fekete póló és egy rózsaszín farmernadrág került rám.. Kisminkeltem magam, mi csak annyi volt, hogy kihúztam szemeim egy fekete szemceruzával. Megfésülködtem, majd féloldalra dobtam hajam és lementem a konyhába.

   Már a folyosón hallottam, hogy apa beszélget valakivel. Volt egy sejtésem ki lehet, hisz anya nem lakik már velünk..A szüleim nyolc éve elváltak én pedig apámnál maradtam, mert anyám nem lett volna képes nevelni. 

Beérve a konyhába, sejtésem bebizonyosodott. A kertészünk ült az apával szembeni széken, ami egyébként az én helyem. Mindketten a kávéjukat szürcsölgették.

- Jó reggelt..- köszöntem, egy mosolyt erőltetve arcomra, majd lehajoltam apához, hogy egy puszit hinthessek puha arcára. Puszim közben apa és a kertész is elmosolyodott. Felpillantottam az éppen engem stírölő kertészre, észrevettem, hogy ha igazán szívből mosolyog, megjelennek szája szélén a gödröcskék.

 Egyébként, velem egykorú lehet a srác, ki kertészként dolgozik nálunk..talán néhány évvel idősebb, maximum olyan négy évvel. Még új nálunk, ez a második napja én meg még soha se beszélgettem vele..De miért is kellene?

- Mi ennyire mosolyogtató?- kérdeztem vigyorogva, mire a kertész, kinek még a nevét sem tudom, zavartan lenézett az asztalra. Tudtam, hogy választ már nem fogok kapni, így elővettem egy tányért, tejet és a csokis gabonapelyheket..Egybeöntöttem a két "nasit" és leültem a kertész mellé enni. 

- Camile, ma nem leszek itthon..- hallottam meg édesapám hangját, felé pillantottam, közben észrevettem, hogy a kertészünk addig én felém pillantott..Mi rajtam olyan érdekes?

- Igen...?- kérleltem apát a folytatásra.

- Így Harrynek te fogod kivinni a vetőmagokat és megmutatni, hogy hol vannak a napozó ágyak és hasonlók amelyeket ki kell vinnie a hátsó kertbe..- magyarázta, komoly arccal. Itt rájöttem, hogy a kertészünket Harrynek hívják..Hát okés, stréber egy név, de nekem nyolc..

- Oké...- bólintottam majd tovább faltam a finom gabonát..

- Na, de én megyek kis csillag..- állt fel apa majd felém sétált és lehajolt egy pusziért.- Vigyázz magadra, még nem vagyok itthon addig ne menj el itthonról..- nálunk ez a szabály..Ha apu nincs itthon, akkor nekem itthon a helyem..hülyeség, de már megszoktam. 

  Apa elment, a kertész azt várja, hogy elmosogassak és adjam neki oda a vető magokat..

- És te milyen Harry vagy?- kérdeztem, háttal állva neki. Megnyitottam a vizet és elmostam a tányérom majd megtöröltem a kezem és felé fordultam. Beharapta alsó ajkát (ez lehet valami hülye szokása) majd szólásra nyitotta száját.

- Styles..Harry Styles..- mosolygott. 

- Akarsz beszélgetni munka előtt?- mosolyogtam rá vissza aranyosan. Bugyutaság, hogy a kertészünkkel fogok beszélgetni, de szimpatikus és velem egy korú..Ebből semmi rossz nem lehet, maximum összehaverkodunk, szeretek barátkozni, ezért van egy halom barátom..Nincs olyan hely, hol legalább tíz ember ne ismerne.